Amikor "megtaláltuk" Petr gyerekkori emlékeit Stralsundon.
Amikor átkeltünk a hídon Rügen szigetére.
Amikor Prorán végigjártuk a régi náci Kraft durch Freude "álomnyaralóit" és rábukkantunk egy művészre, aki illegálisan él ott, és akinek Bélának hívják a fiát, mert nagyon rajongója Magyarországnak és Bartók Bélának.
Amikor a parton egy kisfiú elhatározta, hogy ő tengerpart összes homokját összegyűjti a kukába.
Amikor Binzben együtt "buliztunk" a német nyugdíjasokkal, ahol a "Guantanamera" dallamára "Bratwurst und Glühwein, wo gibt's hier Bratwurst und Glühwein"-t énekelt a zenekar.
Amikor műanyag üvegből ittuk a cseh bort a tengerparton, és a második üveget egy szobor ölében hagytuk.
Amikor megtaláltuk Binz Kleinbahnhofját, ahol napközben egy kisvasút közlekedik.
Amikor Jugendherbergében éjszakáztunk úgy, hogy nem is volt tagsági igazolványunk....
Amikor bejártuk az egész Kreideküstét, és találtunk hintát a parton.
Amikor Németország legészakibb pontján csaknem szétáztunk.
Amikor egy régi postahivatalban vacsoráztunk, ahol megfigyelhettük az eklektikus lakberendezés stílusos csodáit.
Amikor egyszer csak egy komppal kellett átkelnünk hazafelé, pedig a térkép nem is jelezte.
Amikor éjjel értünk haza, és másnap munkába kellett menni, és mégis mindhárman fel voltunk töltődve.
Na, ez volt a legjobb hétvége az ösztöndíj alatt. Kösz, Bosch.
