Most dolgozhattam először igazán az RBB-nél. Egy gazdánál forgathattam. Altlüdersdorfban. Arról kérdeztük, hogy mennyibe kerül neki, ha egy állata elpusztul, el kell szállíttatnia, és a megsemmisítésért is fizetnie kell. Hát sokba. Pedig a tartomány (Brandenburg) a költségek harmadát állja. A másik harmadát a régió, és csak a harmadik harmadot kell a gazdának fizetnie. A Die Linke brandenburgi környezetvédelmi minisztere a támogatást teljesen meg akarta szüntetni. A gazdák és az ellenzék azonban nem hagyták. Végül kompromisszumos megoldás született: 20 %-ot áll a tartomány (Land), 20 %-ot a régió (Landkreis) és 60 %-ot a gazda. (Magyarországon az egészet a gazdának kell állnia, nincs támogatás. Ezért van az, hogy az erdők tele vannak állattetemekkel. Olcsóbb sunyiban odavinni, mint kifizetni a szállítást és a megsemmisítést.)
Ennyit a "Tierkörperbeseitigung"-ról. Ez lett belőle:
http://www.rbb-online.de/brandenburgaktuell/archiv/index.media.!etc!medialib!rbb!rbb!aktuell!aktuell_20110413_tier.html
(A linket beágyazni sajnos nem lehet, és csak egy hétig lekérhető. Két dolog, amiben az MTV előbbre tart, mint az RBB.)
RBB, azaz Rundfunk Berlin-Brandenburg. Itt töltöm a következő két hónapot. Ez az első német közszolgálati televízió, azaz ARD egyik "alcsatornája". Nehéz elmagyarázni, hogy ez pontosan hogy is működik Németországban, de megpróbálom. Az ARD tulajdonképpen egy nem létező csatorna. Maga az ARD műsorokat szinte nem is gyárt, azt a regionális adók (a Landesrundfunkanstalten) csinálják. Az egyik ilyen az RBB. Ők Berlinben és Brandenburgban forgatnak.
Az ösztöndíjam most arra ad lehetőséget, hogy két hónapot a Brandenburg Aktuellben töltsek. Ez tulajdonképpen Brandenburg Híradója. Napi több kiadásuk is van (a reggeli adásokon kívül 13:00-kor, 16:00-kor, 17:00-kor, 18:00-kor, 19:30-kor, 21:45-kor és késő este). A főkiadás, csak úgy mint nálunk, a 19:30-as.
A legnagyobb különbség aközött ahogy otthon és ahogy itt dolgoznak, a szervezés. Itt csaknem minden riporter előre tudja, hogy mit fog forgatni másnap. Egy úgynevezett "Planung" szekció csak azért felelős, hogy mindent előre leszervezzen. Értesítik a riportert, hogy mit fog forgatni, és megkérdezik, szerinte kivel kellene interjút készíteni az ügyben, ki hívjanak fel, kivel szervezzenek le mindent. Mindent. Így nincs az a stressz, mint otthon. Mindenki előre tudja, hogy mikor indul, és a riportalanyok is felkészültebbek. Sőt, a riporterek a legfontosabb infókat, híranyagokat a témáról megkapják összegyűjtve, emailben.
Egyetlen olyan riporter van, aki mindezt előre nem tudja. Ő az úgynevezett ReWo, azaz Reporter der Woche. Neki azon az adott héten minden nap 9-re kell jönnie, és csak aznap derül ki, hogy mit kell csinálnia. De lehet, hogy csak stand by üzemmódban kell üldögélnie. (Állítólag ilyen sokszor van, bár az elmúlt két hétben nem ezt tapasztaltam.)
A másik nagy különbség, hogy itt mindenki freie Mitarbeiter. Azaz külsős. Annyi munkáért kap pénzt, amennyit dolgozik. De ezt nem időre mérik, hanem anyagonként, azaz riportonként. Így mindenki sokkal érdekeltebb abban, hogy a forgatások gyorsan és zavartalanul folyjanak, nincs nyafogás a parkolóhelyek, az útvonal vagy az ebédidő miatt. Vagy azért, mert már megint forgatni kell. Aki pénzt akar, az forgasson.
A harmadik nagy különbség az anyag vágásánál van. Itt nem úgy megy, hogy először megírjuk a szöveget, odamegyünk a szerkesztőhöz, aki majd jól átírja, aztán megyünk felmondani hangot, majd a hanghoz vágjuk a képet. Itt ez párhuzamos. A szerkesztők van, hogy két órát is eltöltenek a Schnittben, mert tulajdonképpen ott írják a szöveget, miközben a vágó kiválogatja a képeket. Blokkonként haladnak előre. Amikor az első blokk kész mind szövegben, mind pedig képben, akkor a riporter megpróbálja felolvasni a szöveget, hogy mennyire passzol a képekhez. Ha nem, akkor javítanak a szövegen, és a képen is!
Ha kész az egész anyag, akkor hívják a CVD-t, azaz a napi felelős szerket, aki jön, megnézi az anyagot, képpel-szöveggel, majd javít rajta, ha szükséges (ritka). A riporter csak ezután megy felmondani a hangot, amit utólag raknak a képek alá.
És másnap mindent kiértékelnek. Így nemcsak akkor van szó az anyagról, ha valami el lett szúrva, hanem akkor is ha valami jól sikerült. Minden riporter kap visszajelzést. És ez talán a legfontosabb. A legfontosabb, amit otthon nagyon hiányolok. A kritikából ugyanis lehet tanulni. És nemcsak megsértődni kéne rajtani. Amíg azonban ezt a magyar kollégák megtanulják, szerintem évtizedek fognak eltelni.
