Ismét a szerkesztöségböl írok, szóval nem a helyesírásom drasztikus visszafejlödéséröl van szó, mielött meg valaki félreértené....
Egyre több idöt töltök itt, eleinte nem szerettem, mert messze van, mert semmit sem csinalhattam, de tulajdonkeppen a masik ket ösztöndijas tévés ujsagiróhoz kepest szerencsesnek mondhatom magm. Igaz, napi egy ora oda es egy ora vissza Potsdam, megis szeretek itt lenni, jo a hangulat, kikerik a velemenyem, egyenrangu (!) felkent tekintenek ram, es csinalhatok önallo anyagokat. :-)
Also: folytatódik a "pótoljuk-be-mi-történt-még-márciusban" sorozatom.
A hónap egyik utolsó közös programja volt, hogy elutaztunk a német-lengyel-cseh határhoz, azaz a Dreiländereckhez, Sachsenba. Már maga az utazás is felejthetetlen volt, tulajdonkeppen a repülöt es a hajót leszámítva minden utazási eszközt kipróbáltunk: elöször vonat, majd megint vonat, majd busz, majd taxi. Igy értünk oda Marienthalba, a kolostorba, ahol az elsö napot eltöltöttük, és ahol éjszakáztunk.
A kirándulás elsödleges célja az volt, hogy kicsit többet megtudjunk arról, mi van/volt/lesz május 1-je után. A németek az idén szinte mágikus dátumként kezelték május 1-jét, amikor is beköszöntött az ún. "Freizügigkeit", az "Arbeitsmarkteröffnung", amely után a 2004-ben az unióhoz csatlakozott országok állampolgárai könnyebben vállalhatnak munkát Németországban. Eddig ugyanis, ha valaki magyarként pályázott valamilyen állásra, szüksége volt egy bizonyos "Arbeitsmarktprüfungra". Ez pedig annyit jelent, hogy a munkáltatónak, mielött alkalmazta volna a magyar állampolgárt, ellenöriznie kellett, hogy valóban nincs-e olyan német állampolgár, aki alkalmas lenne a munkára. Azaz a németek minden esetben elsöbbséget élveztek. Ez a "vizsgálat" azonban sokszor hetekig, vagy hónapokig tartott.(Több munkaadó idöhúzásként is használta, hátha idöközben talál "jobb" munkaeröt.)
A németek nagy félelemmel, a csehek, de leginkább a lengyelek pedig nagy reményekkel várták ezt a napot. No, ezért mentünk a Dreiländereckhez, hogy megtapasztalhassuk minden oldalról a várakozásokat és a félelmeket. (No meg hogy új német szakszavakat tanuljunk az árvízi védekezésről, "kedves kis történeteket" a neonácikról és megnézzük, hány lakás is áll üresen Görlitz/Zgorzelec-ben. Egy város, amelynek egyik fele Németország, a másik pedig Lengyelország. Ahol olcsó a cigi. A fiúk jól be is vásároltak.)
Szóval zurück zur Arbeitsmarkteröffnung:
A német oldal: 20-30 ezer lengyelre számítottak, elsősorban fizikai munkásokra. Pedig orvosból kéne sok, a német orvosok közül ugyanis aki csak teheti, külföldre megy, elsősorban Skandináviába.
A lengyel oldal: a felmérések szerint legalább 400 ezren tervezik, hogy Németországba mennek dolgozni. A legnagyobb probléma a nyelvtudás: kevesen beszélnek németül. (Erre jó példa Beelitz is, a spárgaföldeken és az üzem szinte csak lengyelek dolgoznak, többségük azonban nem beszél németül, így minden ki van írva lengyelül is, és a csapat vezetője is lengyel, mindig az, aki a legjobban beszél németül ...)
A cseh oldal: több mint 700 céget kérdeztek meg Szászországban, hogy várják-e a külföldi munkavállalókat. Hát nem nagyon...
A roham valóban elmaradt. Május 1-je nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Vicces volt, ahogy a csoportunk valamennyi tagja - már a szerkesztőségekben dolgozva - május 1-je után Németországba érkezett kelet-európaiakat keresett. Facebookon, ismerősöknél, mindenhol. Petr (Csehországból) és Toms (Lettországból) még Zittauba is elutaztak egy állásbörzére, hogy ott majd találnak olyanokat, akik május 1-je után szeretnének munkát vállalni Németországban. Hát nem találtak.
Így múlt el a "dicsőséges" május 1-je az Úr 2011. esztendejében, Németországban.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen