Berlinweh - az utolsó hét

Hát eljött ez is. Amikor megérkeztem Berlinbe, három hónap hosszú időnek tűnt. Ma pedig egy pillanatnak, ami gyorsan elszállt. 

Már csak egy hetem maradt. Az ösztöndíj elején még listákat írtam magamnak, hogy mi az, amit feltétlenül szeretnék megnézni Berlinben, mi az, ami kihagyhatatlan. Sajnos nem sikerült mindet teljesíteni, mindet "kipipálni", de most már nincs is meg bennem az a "teljesítési kényszer", ami az elején még megvolt. Mert igaz, hogy sok programpont kimaradt. Helyette azonban ezer más olyan lehetőség, olyan pillanat, olyan élmény adódott, amire még csak nem is számítottam. 

Ez fog hiányozni. Berlin a maga liberalizmusával, szabadságával (de nem szabadossággal!),

hogy amikor a bringával a kereszteződésben a zöldre várok, akkor nem egyedül vagyok, hanem vagyunk legalább tízen (még éjszaka is, sőt akkor van, hogy még többen...),

hogy a homoszexuális párok meg merik egymást csókolni az utcán,

hogy az emberek mernek öltözködni, nem félnek attól, hogy megszólják őket,

hogy lehet sörözni az U-Bahnon, S-Bahnon meg az összes tömegközlekedési eszközön,

hogy éjszaka "zenél" a metró, meg hogy péntek-szombat-vasárnap egész éjjel megszakítás nélkül jár,

hogy éjfélkor kezdődnek a partik, és lehet akár reggel 10-ig is bulizni, majd már világosban hazabringázni,

2011.05.28., már szombat,  6 óra 16 perc

hogy borzasztó a kávé, de iszonyat finom minden péksüti és sütemény,

hogy minden sarkon lehet törököt, arabot, indiait, ázsiait meg Currywurstot enni,

hogy mindenhol lehet külföldi szót hallani, és nem néznek ki a metróból, ha idegen nyelven beszélsz,

hogy mindent rövidítenek, BVG, StVO, HWS, FKK, WE, TAZ, BZ és társai...,

hogy "Na jaaaaaaaaa" és hogy "Gennnauuuuuuuu",

hogy vasárnap este együtt nézzük a Tatortot a Schliemannstrassén, 

hogy mindenhol lehet jó sört inni (Hefét és Kristallt is!),

hogy a bolhapiacokon a fejvakarón át a Marx Tőkéjéig mindent lehet kapni,

hogy a város tele van designer boltokkal, ahol egyedi cuccokat lehet vásárolni,

és hogy a város tele van németekkel, akik ugyan néha hangosak, néha erőszakosak, néha túl kövérek, és néha tudnak gusztustalanok is lenni, de alapvetően egy olyan kulturált nép, aki tud sorban állni tolakodás nélkül, aki bocsánatot tud kérni, ha rálépett valaki lábára, aki kérés nélkül odaadja a kolduló Flaschensammlernak a Pfandflaschét, csak mert látja, hogy jön, és zörög a táskája a sok üvegtől..., aki tud enni-inni és aki szeret élni, és akiktől olyan Berlin, amilyen. 

No, ez fog hiányozni. És még sok minden és mindenki más, de minden azért nem lehet felsorolni.