Éjszaka Berlinben

Elmentünk bulizni tegnap. Hát elég abszurd volt. Először is a sor: csaknem egy órát álltunk sorba, mire bejutottunk Kreuzberg (elvileg) egyik legmenőbb helyére, a Lidóba. Emellett a zene is abszurd volt: huszonéves berlini fiatalok úgy táncoltak a nálunk lagzi-mulatós-cigányzene kategóriába eső zenére, mint máshol az R&B-ra vagy a technóra. Tegnap ugyanis Balkanbeats est volt. Na jó, volt néhány Goran Bregovic is, de amúgy tényleg lagzi alapra nyomott ugrálás volt egész este. Megdöbbentő volt. Na jó, tudom, hogy ezeknek a berlini fiataloknak semmit nem jelent ez a zene, ez nekik nem "mulatós" meg nem gáz, sőt egyenesen trendi, ahogy észrevettem.

A bulik itt egyébként 11 előtt el sem kezdődnek. A berliniek azt mondják, éjfél előtt nem érdemes elindulni. A szórakozóhelyek ilyenkor még csaknem üresek. Úgy két-három óra körül telnek meg, és hét-nyolc óra körül ürülnek ki. A török gyorsétkezdék már teljesen rátelepültek erre az "iparágra". Egész éjjel nyitva vannak, kínálják a Dönert meg a Kebabot. A villamos, az U-Bahn és az S-Bahn is egész éjjel jár pénteken és szombaton. A kocsik mindig tele vannak, és az utcák is. Ilyenkor nagy élet van mindenhol.

Előző hétvégén a Soda Clubban voltunk. Ez a Lidónál jóval trendibb hely. Míg a Lido alternatív, addig a Sodát inkább a budapesti Rióhoz hasonlítanám. Még a zene is hasonló. Ide a gazdagabb berlini fiatalok járnak. Annyit a javára lehet írni a helynek, hogy lányoknak ingyenes a belépés hajnali egyig, és három 2,5 eurónyi itlakupont kapnak (a rövidek mind 2,5 euróba kerültek, gondolom erre "méretezték" őket). No, itt már nemcsak egy terem volt, hanem négy, volt Silent Disso is, ami nagyon viccesen nézett ki kívülről.

A legjobb zenék a dohányzó részlegben voltak. Mert ami a legfontosabb: itt nem lehet mindenhol dohányozni. Nincsenek kitiltva dohányosok (mint azt nálunk tervezik) csak van egy terem, ahol dohányozva is lehet táncolni, a többi háromban pedig nem lehet dohányozni. Mégis tele volt mindegyik. Aki rá akart gyújtani, az átugrott öt percre a dohányzó terembe, majd visszatért. Mert ÍGY is lehet szórakozni. (A Lidóban egy külön sátra volt a dohányzóknak, igaz zene nélkül. Aki tánctéren rágyújtott, ahhoz rögtön odament a biztonsági ember, hogy azonnal oltsa el a cigit, vagy menjen ki. Volt, hogy azok mentek oda a biztonsági őrhöz, akik észrevették, hogy valaki rágyújtott.)

Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Kulturbrauerei

A Soda egyébként írtó jó helyen van, az ún. Kulturbrauerei-ban. Az épületegyüttes 1842 és 1967 között sörfőzdeként működött. Most már műemlék, számos mozi, étterem, kávézó és klub van itt. Nyáron szabadtéri koncerteket is tartanak a belső udvarban. Hatalmas, de nagyon jó hely. Valami olyasmi, amit az óbudai gázgyárból kellene csinálni. Sőt, nem valami olyasmi, hanem pont olyan. Csak itt nem vitatkoztak rajta évtizedeket, hanem megcsinálták. Na, ez a Kulturbrauerei.

Tegnap a Lido előtt egyébként egy kreuzbergi kiskocsmában voltunk. Ami pont úgy volt berendezve, mint egy lakás. A pincehelyiségbe a lejárat például egy szekrényajtó volt (először meg is ijedtem, amikor megláttam, hogy jön ki valaki a szekrényből...). Tegnap jazz koncert volt itt. Egy fiatal német lány énekelt zongorakísérettel. Elsősorban Gershwint. Zseniális volt. Berlin egyébként tele van ilyen helyekkel. Kis eldugott kocsmákkal, kávézókkal. Ha az ember elindul eltévedni, és meglát egy ilyen helyet, csak beül, és nézi az embereket az ablakból.