A németek nagyon komolyan veszik a történelmüket. És nagyon komolyan veszik azt is, hogy ezt másoknak is megmutassák. Így természetesen az ösztöndíjprogram szervezői sem feledkeztek meg arról, hogy a német történelem több jelentős mozzanatát is bemutassák nekünk, és a történelmi helyekre is elvigyenek bennünket.
Wannsee tulajdonképpen Berlin egyik külvárosi kerülete, a tóról nevezték el, amely mellett fekszik. Az egész kerület nagyon festői, és nemcsak a tó miatt. Az utcák tele vannak villákkal és kis palotákkal, egyes részeken hétvégi házakkal.
Az egyik villában tartották 1942. január 20-án SS- vezetők azt a konferenciát, amely azóta Wannsee-konferencia néven vonult be a történelembe.
Clemensék tárlatvezetést is kértek nekünk. A nő, aki vezetett bennünket, nagyon ügyes volt. Látszott rajta, hogy nemcsak a munkája, hanem a szenvedélye is ez a téma. Tömören, egyszerűen és érthetően foglalta össze azt a komplex témát, amelyről a kiállítás is szól: mi vezetett a Wannsee-konferenciához, hogy alakulhatott ki ez az erps zsidógyűlölet a németekben, és mi lett mindennek a következménye. Szerintem tárlatvezetés nélkül az egész nem is ért volna semmit. A kiállítás ugyanis önmagában elég kevés. Mindig pont a legérdekesebb képek voltak a legkisebbek, a szövegek hol túl hosszúak, hol pedig túl rövidek.
A helynek mégis megvan a maga szelleme. És a maga disszonanciája. Kívülről ékszerdoboz, belül pedig a súlyos múlt. Egy konferencia, amely mindössze negyven percig tartott, mégis csaknem 11 millió zsidó származású európai polgár "megsemmisítését" tűzte ki a háború céljául.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen